Furnérozási alapismeretek

A furnérozandó alap előkészítése

  A furnérozandó felület előkészítése a ragasztásra való előkészítést jelenti. Ennek során meg kell szüntetni a felületi egyenetlenségeket, biztosítani kell az alap hibamentes felületét. A lyukak eltüntetése tömítőanyaggal történik, amelynek tökéletesen száraznak kell lennie a további előkészítő munkák (csiszolás) megkezdése előtt. Csiszolással szüntetjük meg a felületi egyenetlenségeket, biztosítjuk az alapfa lapjainak párhuzamosságát, egalizálunk, eltávolítjuk a ragasztást akadályozó anyagokat (parafin, viasz), és biztosítjuk az enyvnek megfelelő felületet. Kézi furnérozás esetében a csiszolást csiszolópapírral végezzük. A gépi furnérozásnál az alapfa egy művelettel, az egalizáló csiszolással előkészíthető. A feladat tehát az alkatrészek vastagsági méreteinek pontos és egymással azonos kialakításából és a lapfelületek egymással párhuzamos síkba csiszolásából áll. Az egalizáló csiszolás gépei a hengercsiszoló és a széles szalagú (kontakt) csiszoló gépek. 

A furnér előkészítése

A furnér előkészítése előrajzolásból, szabásból, illesztésből, összeforgatásból és élragasztásból (terítékképzésből) áll. A furnérok vékony falapok, vastagságuk 0,2-8 mm. Faipari termékek furnérozásához általában 0,6-0,8 mm vastagságú hasított (késelt) furnért használunk. A furnérok ma már bármely fából előállíthatók. A furnérokat felhasználás előtt kötegekben tárolják. A kötegeken feltüntetik a fafajtát, a lapok számát, a hosszúsági és szélességi adatokat és a mennyiséget [m2]. Előrajzolás előtt a furnérlapokból kiválasztjuk a hibásakat, és félretesszük. A hullámos lapokat gyengén bepermetezzük vízzel, hogy kisimuljanak. Ezután gondosan szétválogatjuk, párosítjuk a furnér rajzolata szerint. Már az előrajzolásnál figyelembe kell venni, hogy a teríték látható, vagy nem látható felületre kerül. A borító furnérlapok szélességben is és hosszúságban is legalább 1-1 cm-el nagyobbak legyenek az alaplapnál.

A ragasztóanyagok felhordása

A ragasztóanyag felhordását kézi furnérozás esetén kézi eszközökkel (ecset, kefe) végezzük. Nagyobb felület esetén a ragasztóanyagot hosszában végigöntjük a felületen, majd rövidszőrű kefével alaposan eldolgozzuk. Nagyüzemi termelés esetén a felhordást felhordó gépekkel végezzük. A gépeken a munkadarab két henger között halad el, a felső henger palástjához állítható ragasztóanyag-tartály kapcsolódik. A hajtást csigahajtás útján az alsó henger kapja. A felvitt ragasztóanyag mennyiségét úgy szabályozhatjuk, hogy vagy a két felhordóhenger távolságát, vagy az adagolóléc és a felhordóhenger távolságát megváltoztatjuk. A hengerek a ragasztóanyagot egyenletesen hordják fel a felületre. A ragasztóanyagot csak portalanított tiszta felületre szabad felvinni. Mindig ügyeljünk arra, hogy a felvitt ragasztóanyag mennyisége különböző alapanyagok és ragasztók esetén is megfeleljen az előírásoknak.

Préselés

A préselés a ragasztott felületek összeszorítását jelenti. A présgépek nagy felületen egyenletes nyomást hoznak létre. A felületeket összeszorító erőt merev préslapok osztják el egyenletesen az összeszorított felületen. A présgépek működésük alapján lehetnek: mechanikus, pneumatikus vagy hidraulikus présgépek. Kézi furnérozás esetén, kisebb felületek préseléséhez kézi pillanat-, illetve csavarszorítókat, a nagyobb lapok furnérozásához pedig enyvező bakokat vagy csavarorsós prést használunk. A szorítást mindig középről kezdve a szélek felé haladva, több lépcsőben végezzük. Ellenkező esetben a furnérillesztések egymásra csúszhatnak, vagy fölösleges ragasztóanyag maradhat a furnér alatt. Nagyüzemi furnérozáshoz fűthető lapokkal rendelkező, hidraulikus nyomással működő egy- vagy többszintes présgépeket használunk. Többszintes hidraulikus hőprés szerkezete

A furnérgyártás célja, szerepe a bútorgyártásban.

 A furnér gyártásának és alkalmazásának széleskörű elterjedését több tényező befolyásolja. Ezek közül a fa anatómiai felépítéséből adódó eltérő fizikai-mechanikai tulajdonság, az esztétikai hatás és a gazdaságosság jelentősebbnek. A furnér elsősorban borítóanyag, amely lehetővé teszi a külső megjelenésében kisebb értékű faanyagok felhasználását késztermékeknél. Ugyanakkor köbméterben számítva viszonylag kevés furnérral igen nagy felületek borítása lehetséges. 1 m3 furnér például 1428 m2 0,7 mm vastag vagy 2000 m2 0,5 mm vastag furnérral egyenlő. Ma már a korszerű üzemekben nem okoz gondot a furnérozás, nem növeli meg jelentősen a gyártás átfutási idejét, a műveleti idő viszonylag kicsi, és az elért esztétikai, fizikai és mechanikai tulajdonság javítása sokszorosan fedezi ezeket a ráfordításokat.

A furnérgyártás technológiája

A furnérokat farönkökből állítják elő, különböző technológiával. A furnér viszonylag kevés művelettel gyártható. A rönköket hidrotermikus kezelés után hossztolják (hosszméretre szabják). A hossztolást követi a rönkök kéregtelenítése. Ha a hasítás az alkalmazott technológia, akkor a rönköt ennek megfelelően készítik elő pl. prizmázás, négyelő vágás stb. segítségével. Ha az alkalmazott technológia hántolás, akkor több előkészítést nem igényel a rönk. Ezután következik a furnérok mechanikai kialakítása furnérhasító vagy hámozó (hántoló) gépen. A furnérokat a továbbiakban szárítják, hossz- és szélességi méretre szabják, kötegelik, osztályozzák és raktározzák. A műveleti sorrend tehát: rönktárolás rönkvédelem hőkezelés hossztolás kérgelés prizmázás (ez utóbbi három esetenként megelőzheti a hőkezelést) furnérhasítás vagy furnérhámozás ollózás (méretre szabás) szárítás szabás, osztályozás, raktározás

A furnérhasítás technológiája

Hasítással készítik a színelésre alkalmas furnérokat. A hámozással szemben a hasított furnér rendelkezik a szebb rajzolattal, az esztétikusabb megjelenéssel. Az előkészített prizmákat befogják a hasítógépbe. A befogás művelete közben figyelembe kell venni, a rostlefutások irányát, a bütürepedéseket, és el kell dönteni, milyen metszési síkban kívánjuk a furnért készíteni. A minőségi munka feltétele a méretpontosság, valamint a sima vágási felület. A vastagságnak ±6-10%-on belül kell maradni. Ez a méretpontosság csak a gép kifogástalan műszaki állapotával érhető el. A sima vágásfelület eléréséhez sok tényező biztosítása szükséges. Ilyen a rönk hidrotermikus előkezelése, a furnérrönk helyes kiválasztása, éles szerszám, a késjellemző szögek beállítása, a rostlefutások irányának figyelembevétele. Furnérhasító gép működési elve

A furnérhámozás technológiája

Az összes furnérok mintegy 90%-át hámozással állítják elő. Indokolja ezt a hámozógépek igen nagy termelékenysége. Az utóbbi időben 120-200 m/min közötti hámozási sebességet alkalmaznak. A hámozott furnér ezáltal gazdaságosabb, mint a hasított furnér, de leginkább csak vakfurnérozásra alkalmazhatók. Hámozásnál a rönköt hossztengelyénél fogva befogópofák közé fogják és forgatják. Közben a kés, amelynek éle a rönk forgástengelyével párhuzamos, a furnérvastagsággal megegyező sebességű mozgást végez, a rönk minden egyes körforgása alatt a forgástengely felé. A termelt furnér vastagsága a gép beállításával 0,1-0,7 mm között szabályozható. Hámozáskor a leválasztandó furnérok helyzete a fatestben általában az évgyűrűkével megegyező. A lehántolt furnért a hengeres alakzatból ki kell egyenesíteni, ami törvényszerűen az egyik oldal berepedéseivel jár együtt. A furnérhámozó gép működési elve

A hidraulikus prés

A gépi furnérozó gépek nagy felületen, nagy nyomást tudnak kifejteni. Rendszerint több préslappal dolgozó hidraulikus préseket alkalmazunk. A felületi nyomás nagysága ezeken a gépeken szabályozható. A présgépek alsó részében 2-5 préshenger helyezkedik el. A legalsó préslap a hengerekben mozgó dugattyúkra támaszkodik. A legfelső préslap a vázszerkezet felső részéhez rögzítik. A közbeeső szakaszban 2-15 préslap helyezkedik el. Préseléskor a dugattyúk a préslapok közé helyezett munkadarabokat felfelé a legfelső rögzített préslap felé szorítják. Ezt a gépet azonban a folyamatos termelés nem tudja alkalmazni, hiszen nincs biztosítva a munkadarabok folyamatos haladása. A folyamatos gyártás présgépe az egyszintes automata présgép, amely automatikusan, szakaszos mozgással cseréli a munkadarabot a beállított préselési ciklus után. Egyszintes automata prés működési elve

Üzemeltetési feladatok

Az üzemi termelésnél elsődleges a megfelelő gép kiválasztása. Folyamatos termelés esetén egyértelműen az egyszintes automata présgépet célszerű rendszerbe állítani, míg kissorozatok esetében a 2-15 préslappal rendelkező présgépeket célszerű alkalmazni. A hidraulikus prés lapjait forró vízzel vagy gőzzel fűteni kell. A kisebb présgépek elektromos fűtéssel működnek. Az alkalmazott ragasztóanyagok általában melegen kötő műgyanták. A nyomást a préselés egész ideje alatt fenn kell tartani, ezért a hidraulikus préseket automatikus nyomásszabályozóval szerelik fel. A présre szerelt manométer a hengerben uralkodó folyadéknyomást mutatja. A préslapok nyomását a gépekhez kiadott présnyomás-táblázat adja meg a manométer által mutatott nyomás függvényében. A prések üzemeltetését úgy kell végezni, hogy a záruló prést illetéktelenek ne közelíthessék meg, és a kezelője se nyúlhasson a préshez a szivattyúk megindítása után.

A furnérozandó alap előkészítése

A furnérozandó felület előkészítése a ragasztásra való előkészítést jelenti. Ennek során meg kell szüntetni a felületi egyenetlenségeket, biztosítani kell az alap hibamentes felületét. A bútorlap éleinek pontosnak, egyenletesnek és tisztának kell lenniük. Furnérozás előtt a bútorlapok éleit finom megmunkálással készíthetjük elő. Ennek eszköze a csiszolás. Csiszolással megszüntethetjük a felületi egyenetlenségeket, biztosíthatjuk az élnek a lappal bezárt szögét, melynek legtöbb esetben derékszögűnek kell lennie. A pontos munka érdekében a kézi csiszolás nem a legmegfelelőbb megoldás. A bútorlap éleinek csiszolására alkalmas eszköz a korong- vagy tárcsacsiszoló gép, a kézi szalagcsiszoló. Az utóbbi csak akkor vezet elfogadható eredményhez, ha a bútorlapokból annyit szorítunk össze pillanatszorítóval, hogy az így nyert csiszolandó felület szélesebb lesz, mint a kézi csiszolón a csiszolópapír szélessége.

A furnér előkészítése, íves felület éllezárása

Éllezáráshoz a furnért csíkokra kell vágni. A csíknak szélesebbnek kell lennie, mint a bútorlap éle. A csíkok előállításának eszköze nagyüzemi gyártásban a furnérvágó olló. Egyedi munka esetén a szalag leszabásának eszköze lehet egy éles kés és vonalzó. Nem egyenes, ívelt élek éllezárásához célszerű a furnércsíkokat gőzöléssel megpuhítani. Kisipari technológia esetén az ívelt élekre dörzsöléssel visszük fel a furnércsíkot. Ennek menete glutinenyv használata esetén: a ragasztandó élre hengerrel vagy ecsettel felvisszük a ragasztóanyagot bőséges mennyiségben. Az enyvezett felületre felfektetjük a furnércsíkot, és egy hengeres palástú fémmel gyors mozgással dörzsöljük a felületet. A dörzsölés hatására az enyv és a furnér felmelegszik, az enyv behatol a furnérba, és a súrlódási hő, valamint a nedvszívó felületek hatására az enyv megkeményedik.

 A préslapok által kifejtett nyomás

A présgépek nagy felületen egyenletes nyomást hoznak létre. A préslapok által kifejtett nyomás ph, (N/m2) az összeszorító erőből - F [N] és a préslapok felületéből - A [m2] számítható: ph = F / A. A ragasztás présgépei az általuk létrehozott nyomás alapján a kisnyomású présekhez sorolhatók. A présnyomás legfeljebb 150 N/cm2 (1500000 N/m2). Ennél nagyobb nyomású gépeket az alapanyagiparban használnak. A présgépeket működtető munkahengerek által kifejtett F1 nyomóerő a következőképpen számítható: F1 = A1 · p1 - A2 · p2, ahol A1 a dugattyúfelület a nyomóoldalon, A2 a dugattyúfelület a húzóoldalon, p1 a levegőnyomás a nyomóoldalon és p2 a levegőnyomás a dugattyú másik oldalán. A nyomóerők (F1 és F2)egyenesen arányosak a hengerek keresztmetszetével, illetve az ezekkel egyenlő átmérőjű dugattyúk felületével (A1 és A2). ph = F1 / A1 = F2 / A2, ebből F1 / F2 = A1 / A2. 

Felhasznált irodalom:

• Varga Péter: Faipari szakmai és gépismeret (Műszaki Könyvkiadó, 2007)
• Zsarnai Szilárd: 36134. Faipari gépismeret (Műszaki Könyvkiadó, 2000)
• Dévényi Kálmánné: Asztalos szakmai és gépismeret (Műszaki Könyvkiadó, 2007)
• Varga Péter: Faipari szakmai és gépismeret (Műszaki Könyvkiadó, 2007)
• Dr. Lugosi Armand: Géptan és szerszámismeret IV. (Mezőgazdasági Kiadó, 1998)
• Zsarnai Szilárd: Faipari gépismeret (Műszaki Könyvkiadó, 2004)

Forrás: iwood.hu